"Rendben." – Dr Wonka Jim felé fordult. "Young
Úr. Utazott mostanában külföldre?"
Jim feldúltan nézett rám, de válaszolt. "Sokat utaztam
a munkám miatt. Brazilia, Németország, Mexikó, de sohasem hosszú időre."
Dr Wonka folytatta. "Itt a neurológus beszámolója, aki
hozzám küldte. Most pedig elvégzünk pár vizsgálatot."
"Ne mondjam el Jim tüneteit?" – kérdeztem csendesen.
"Rengeteg van, amiket
meg sem említettünk."
Éles
hangon válaszolt. "Itt a riport nálam. Elolvastam".
Lejjebb
csúsztam a székben, dühösen, hogy ez az orvos sem akar segíteni. Figyelembe
fogja venni egyáltalán az idegrángásokat, a kar gyengeségét, a testet
megbénító, percekig tartó izomgörcsöket? Aztán ott a fülzúgás, a nyaki
fájdalom, az órákig tartó migrén és az általános rosszullét.
Dr Wonka
megállt egy pillanatra, éppen Jimnek magyarázott valamit. " A többi tünet
nem releváns és nincsen diagnosztikai
haszna."
Visszafordította
a székét Jim fele. "Nyomja le a karomat, olyan erősen, amennyire csak
tudja!" – utasította. "Jó. Most szorítsa meg." Végül Jimnek
fel-alá kellett sétálnia az előszobában. A vizsgálatot követően Dr Wonka
elmagyarázta, mire lesz még szükség. Először is MR, hogy kizárják a rákot.
Laborteszt. (Lyme kór, HIV, réz hiány), illetve számos neurológia teszt. (ALS)
Pár hét múlva vissza kell jönnünk.
Mire
eljött a második időpont ideje, sikeresen meggyőztem magam, hogy a karácsonyi
hangulat egy jel, Jim végre válaszokat fog kapni a kérdésekre és elindulhat a
gyógyulás útján.
"Nem
akarok menni." – mondta Jim az úton a rendelő felé.
"Tudom,
drágám." – válaszoltam. "Meglátod, jó lesz!" Az út hátralévő részét
csendben töltöttük el, a tolószék és a halál körül forogtak a gondolatai. Azon
gondolkodott, mit fog elveszíteni. Főleg a fiát.
Odaértünk
Dr Wonka rendelőjébe, pár percet várnunk kellett. Közben rezidens orvosok
végezték el Jimmel ugyanazokat a teszteket, amiket korábban az orvos. Egyik sem
adott rá magyarázatot, miért. Egyre idegesebbek lettünk. Miért nem mondja meg senki,
hogy mi van?!
Próbáltam
meggyőzni magam, hogy csak paranoid vagyok. Jim is biztosított róla, biztosan
egy másik beteg van odabent. Ránéztem és nem tudtam elhinni, hogy valóban
beteg. Mosolygott, legbelül azonban rettegett. Én is. Mi az, amit tudtunk?
Jimet megvizsgálta egy másik neurológus. Az eredmény nem volt kirívóan rossz,
de normális sem. Jimet korábban tesztelték Lyme kórra, az eredmény negatívan
jött vissza. Abban is biztosak voltunk, hogy nem HIV. Ez három lehetőséget
hagyott: rák, ALS vagy valami nagyon ritka
rézhiány. "Kérlek Istenem, add, hogy valami egyszerű legyen!" –
fohászkodtam.
Végre
kilépett az ajtón Dr Wonka. Kölcsönösen üdvözöltük egymást, miközben helyett
foglalt a számítógép mögött. Pár perc múlva felnézett és azt mondta: "Még
várunk pár teszt eredményt. Elmegyek érte." Ezzel kiment.
Jim
rámnézett. "De furcsa". "Szerinted tudja egyáltalán, hogy hol van a
vizsgáló? Meglehetősen bizonytalanul néz ki." Mosolyogtam, Dr Wonka
eközben berobbant a szobába. A kezében tartott dossziékat tanulmányozta, majd bejelentette:
"Nagyszerű hírek!"
Megkönnyebbültem. Tudtam. Jim rendbe fog jönni. Dr Wonka következő szava azonban lehűtött. "Minden eredmény negatív."
Megkönnyebbültem. Tudtam. Jim rendbe fog jönni. Dr Wonka következő szava azonban lehűtött. "Minden eredmény negatív."
"Mi a
helyzet a haj analízissel…?" Elvágta, mielőtt befejezhettem volna a
mondatot. "Nonszensz!" – mondta a specialista. "A haj analízis
nem megbízható. Egyáltalán, ki javasolta?"
…
Próbáltuk
elmagyarázni a rézzel kapcsolatos tudományos elméletet, Dr Wonka azonban egyre
idegesebbnek tűnt. Láthatóan nem imponált neki az ön-diagnózisunk. Abbahagytam
a magyarázatot és felé fordultam.
"Rendben." – mondtam. "Szóval mit tudunk akkor, ha minden negatív?"
"Rendben." – mondtam. "Szóval mit tudunk akkor, ha minden negatív?"
"Tudjuk, mi
a baja Jimnek. A találgatásnak vége. ALS." Megdöbbentett, hogy ezt a
végzetes diagnózist csak így közli.
Kifakadtam:
"Ez a jó hír?"
"Legalább
tudjuk, mi nem a baja." – válaszolt egyre arrogánsabban Dr Wonka.
Jim a széken ült,
azon gondolkodott, hogy a
diagnózist követően mennyi marad hátra az ALS betegnek. Három, öt év? A fiára
gondolt, ahogyan golfozni, olvasni tanul, iskolába jár – az apja nélkül.
Könnyekkel telt meg a szeme. Egyenesen előre néztem, abban bízva, a szakorvos
most mond valami biztatót.
Dr Wonka Jimhez fodult.
"Az ALS egyik formája genetikus. Ha gondolja, veszünk vért és..?" "Persze." – mondta Jim.
……
"Valamit nem
értek." – fordult Jim a szakorvoshoz. "A neurológusnál a teszt nem volt teljesen
abnormális. Biztosan ALS a diagnózis? Nem lehet mégis a réz? Sokat
segített."
Dr Wonka
megrántotta a vállát, mintha így söpörné le Jim buta kérdését. "Minden
egyes cikket elolvasok a témában. ÉN említettem meg a rézhiányt is, ha vissza
tud emlékezni. Minden éjjel a betegséget
tanulmányozom otthon. ÉN vagyok a szakértő. Kérem, ne is gondoljon arra, hogy
esetleg más a diagnózis."
Jim nem hagyta
magát. "És mi a helyzet az Eric is Winning című könyv írójával? Ismeri
őt?"
Dr Wonka:
"Igen, olvastam. Értelmetlenség.
Eric ALS betegsége valószínűleg lassú lefolyású. Nem gondolom, hogy az, amit
csinál, hatással lehetne az ALS-re. Talán csak szerencsés, hogy nem olyan
gyorsan romlik, mint a többi beteg. Egyesek túlélik a 3-5 évet."
Jim nem állt le.
"Szóval akkor Ön szerint, amit Eric állít…"
Dr Wonka
félbeszakította: "Ahogy az előbb mondtam, minden hozzáférhető szakirodalmat
elolvasok a vacsorám felett. "
Jim: "És mi
a helyzet a Lyme kórral? Nem lehet az, esetleg térjünk vissza …?"
Dr Wonka csendben
felnevetett. "Ki állította fel ezt a diagnózist?" Akkoriban az emberek abban a hitben éltek,
hogy a lyme kór nem létezik North Carolinában.
Hazatértünk, nem
tudtunk egymásra nézni. Ránéztem a karácsonyfára, és azt gondoltam: "Hogy
történhetett ez meg? Rád bíztam magam, Istenem, hogy veheted el a fiam apját?
Kérlek, mentsd meg őt!"